Our Life in Nairobi

A park bejárata Ha szafariról mesélsz, akkor ez egy általános kérdés errefelé, sőt talán az első kérdés. Ha pedig tényleg láttál, akkor te vagy az egyik legszerencsésebb, mert nem olyan egyszerű őket megtalálni. De mit könnyű egy 117 km2 nagyságú nemzeti parkban? Leginkább azokat az állatokat, akiket nem keresel, és nem is vársz. Teljesen random szerűen tűnnek fel, hiszen ez a természetes életterük, és élnek, esznek, pihennek. Vannak persze útjelző táblák, amikre sokszor az egyes állatok lelőhelyeit írják rá, pl.: gazella völgy, víziló medence, de ezek egyáltalán nem jelentik azt, hogy ott találsz is egyet az adott élőlényből. Belépő kártyák Ezek tudatában vágtunk neki egy héttel ezelőtt a Nairobi Nemzeti Parknak. A város központjától pár kilométerre fekvő park bejáratát nem találtuk meg könnyen a GPS-nek köszönhetően, de legalább megnéztük Nairobi egy másik arcát is. Olyan 10 kilométerrel máshová lőtte be a célt a szerkezet, ahol találtunk egy főbejáratot, de az egy egyet...

Sokan ismerik a filmet, ugye? Na, én nem ismertem, bár sokat hallottam róla. A legtöbb alkalommal, amikor elmeséltük egy ismerősnek, hogy mire és hová is készülünk egyből a film a jutott az eszébe. Ismerjük a film történetét, a szereplőket, talán a rendezőt és a készítés évét is. A könyvet, amiből a film készült, és annak íróját már talán kevesebben tudjuk felidézni. Nem hiába játszódik a film Kenyában, hiszen az írónő, aki a sztorit megalkotta 17 évig élt ebben az országban. Mi hozta ide? Kivel élt és mit csinált? Ezt hivatott bemutatni az itteni lakóházában berendezett múzeum. A hölgy egy dán származású bárónő, írónő volt, akinek a Karen Blixen néven kívül több neve is ismert volt, és mellette az élete is legalább olyan kalandos és szerteágazó volt, mint a nevei. Mangó virág a múzeum kertjéből A múzeum Nairobi belvárosától 10 kilométerre található, egy gyönyörű erdőkkel övezett területen, és a múzeum, része a Kenyai Nemzeti Múzeumnak .Az odavezető út is nagyon érdekes volt,...

Tipikus kérdés, amikor már egy ideje valahol külföldön élsz. Igazából, szinte minden hiányzik az embernek, de mivel azzal van elfoglalva, hogy kialakítsa az itteni mindennapjait, és az eddigi szokásait is integrálja a mindennapokba egy teljesen új terepen, nem veszi észre a hiányzó elemeket. A kész süti:) Na, dehogy Afrikában, egy teljesen más kontinensen, más kulturális szokások között mivel kell megküzdeni az ide érkező magyaroknak miután kialakultak a hétköznapok, hétvégék, ünnepnapok?  Talán a legalapvetőbb az ad hoc áramszünetek. Sosem tudhatod, hogy mikor kezdődik, mikor ér véget, és a generátorod meddig bírja:). Volt már olyan eset, hogy a ruha ott állt a mosógépben, már majdnem kimosva, de az utolsó centrifugálást már nem tudta megejteni a gép, így maradt a jó öreg kézi erő, majd a ruhák kicsöpögtetése. A másik eset, amikor nekiállsz sütni, és amikor már a sütőben van a király süteményed, majd a sütési idő felénél lekapcsol a tűzhelyed, jupiiii! Bár itt annyi sze...

A szafaris bejegyzésben már említettem pár sorban a belvárost, és azt, hogy mekkora különbségek vannak az egyes városrészek között. Ma egy kicsit mélyrehatóbban is írok pár sort a belvárosi kiruccanásunkról. Utcakép A CBD, annyit tesz, mint Central Business District. Hát az, egy bazi nagy üzleti központ. Mert mit is látunk valójában a képeken, amit Nairobiról feltesznek a netre? Na, pont ezeket a részeket és épületeket. Mikor megtudtam, hogy ide jövünk, egyből csekkoltam a netet, hogy hogyan is fest a város. Mondanom sem kell, hogy azért eléggé kevés jó képet lehet találni, vagy csak én voltam béna? Felhőkarcolók tömkelege, meg divatos utcakép? Nem is rossz, gondoltam. Persze elkezdtem adatokat is begyűjteni a városról: leggyorsabban fejlődő afrikai nagyváros, egész jó gazdasági mutatókkal, majdnem 3 millió lakossal, stb. Ezzel ellentétben az első élő látogatás elég visszás volt. A főutak nagyjából rendben voltak, a kisebb leágazó utcácskák is. A sikátorok már egyáltalán nem...