Távol Afrikától

Sokan ismerik a filmet, ugye? Na, én nem ismertem, bár sokat hallottam róla. A legtöbb alkalommal, amikor elmeséltük egy ismerősnek, hogy mire és hová is készülünk egyből a film a jutott az eszébe. Ismerjük a film történetét, a szereplőket, talán a rendezőt és a készítés évét is. A könyvet, amiből a film készült, és annak íróját már talán kevesebben tudjuk felidézni.

Nem hiába játszódik a film Kenyában, hiszen az írónő, aki a sztorit megalkotta 17 évig élt ebben az országban. Mi hozta ide? Kivel élt és mit csinált? Ezt hivatott bemutatni az itteni lakóházában berendezett múzeum. A hölgy egy dán származású bárónő, írónő volt, akinek a Karen Blixen néven kívül több neve is ismert volt, és mellette az élete is legalább olyan kalandos és szerteágazó volt, mint a nevei.

Mangó virág a múzeum kertjéből

A múzeum Nairobi belvárosától 10 kilométerre található, egy gyönyörű erdőkkel övezett területen, és a múzeum, része a Kenyai Nemzeti Múzeumnak.Az odavezető út is nagyon érdekes volt, mert rengeteg útszéli árust lehet megcsodálni, akik a fa WC ülőkéktől a virágokon át, a használt fűnyírókig mindent árulnak. A forgalom egész jó volt szombat délelőtt, csak egy keveset kellett araszolgatnunk a dugóban.

Gyorsan megtaláltuk a bejáratot, és rajtunk kívül csak egyetlen autó állt a parkolóban. Az őrök szívéjesen fogadtak bennünket, és elmondták, hogy hol találjuk a bejáratot. Bár nem volt nehéz megtalálni, mert a parkoló a kert egyik szegletében van, ahonnan kikövezett út vezet a házhoz, amet egy általuk golden shower-nek nevezett folyó növény díszített. Aranyesőnek lehetne fordítani a virág nevét, de nem hasonlít a mi általunk annak nevezett virágra.

A házhoz vezető út

Amint a ház közelébe értünk elénk jött egy fiatal srác, aki megkérdezte, hogy a múzeumot is szeretnénk megnézni, vagy csak a kertet? Mondtuk, hogy mindent szeretnénk látni, majd a pénztárhoz vezetett minket, ahol a helyi személyi igazolványukkal 600 KSH/fő áron beszereztük a belépőt. Ha nincs helyi személyid, akkor a duplája a jegy ára, ami forintban 3.000 körül mozog jelenleg.

Elsőként leültetett minket a srác a kertben a ház előtt, és elmesélte Karen életét. Olyan volt, mintha a wikipédiát olvasta volna fel, mindent tudott a srác, és a kérdéseinkre is szívesen válaszolt. Ezt követően bevezetett minket a házba, és a helyiségeken úgy vezetett végig minket, hogy minden fontosabb tárgyhoz, vagy a tárolókban elhelyezett képekhez, eszközökhöz hozzá kapcsolta az előzőleg elmondottakat. Egyáltalán nem vett sok időt igénybe, de érdekes volt nagyon látni, hogy miként is élt Karen Blixen, és a férje, valamint az alkalmazottai a viszonylag nem túl nagy épületben. A konyhát teljesen különálló épületben helyezték el, ahol még most is láthatóak azok az eszközök, amivel akkoriban dolgoztak. 

A ház mögötti kert

A házból kiérve a parkot is bemutatta "túravezetőnk". Beszámolt a növényekről, mit miért ültettek, és bemutatta a kávé szemek előkészítéséhez és pörköléshez használt óriási gépezetet is, hiszen Karen egy kávé ültetvényt tartott fent. A túra végén megköszöntük az élménydús beszámolót, és még egy kicsit sétálgattunk a kertben, meg fotóztunk. Sajna kb. egy évvel ezelőtt megtiltották, hogy a ház belsejében fotózzanak a látogatók, így csak külső fotókat tudtunk készíteni, bár ott is lehet szebbnél szebbeket.

A parkban töltött kis pihenő után átmentünk az írónőről elnevezett Coffee Gardenbe, ahol ittunk egy kávét a kertben. Itt kint sem szabadott fotózni, így a hangulatot nem tudom képen bemutatni, de a honlapjukon sok kép és infó is található, ha erre jártok mindenképp nézzétek meg. Nem szükséges asztalt foglalni, de érdemes, ha tudjátok előre, hogy mikor fogtok érkezni.

A múzeum parkjába pedig egy kis realáxálásra, sétálásra bármikor ki lehet látogatni, igazi kis paradicsom a nagyváros szélén.

Az óriási szerkezet