Our Life in Nairobi

Ahogy haladsz előre a napokkal, úgy haladsz előre az itteni szokások megismerésével is, de ezzel nem mondtam nagy dolgot. Arról már írtam, hogy mik voltak az első "nehézségek", amikkel megküzdött az ember, itt most inkább tényleg az egyre mélyebb tapasztalatokról írnék. De lesz ez még így sem... Megérkezett az első áramszámla, juhéééé. Mindez egy SMS formájában a lakás tulajától, aki a fantasztikus Kenya Power-től, az itteni szolgáltatótól kapta meg az infókat szintén SMS formájában. Átutalással nem lehetett rendezni a számlát, mert mint kiderült, hogy a szövegben szereplő számlaszám, nem egy banki számla, hanem a lakás számlaszáma a szolgáltatónál. Mi ügyfél azonosítónak neveznénk szerintem. Dugóban No de mindegy is, kiderítettük, hogy az egyik bevásárló központban van egy irodája a szolgáltatónak, és ott tudunk fizetni. Bementünk egy kis sötét irodába a Sarit Center 4. emeletén, ahol a biztonsági őr segített kitölteni egy kis papírkát. Rá kellett írni az ügyfél azo...

A park bejárata Ha szafariról mesélsz, akkor ez egy általános kérdés errefelé, sőt talán az első kérdés. Ha pedig tényleg láttál, akkor te vagy az egyik legszerencsésebb, mert nem olyan egyszerű őket megtalálni. De mit könnyű egy 117 km2 nagyságú nemzeti parkban? Leginkább azokat az állatokat, akiket nem keresel, és nem is vársz. Teljesen random szerűen tűnnek fel, hiszen ez a természetes életterük, és élnek, esznek, pihennek. Vannak persze útjelző táblák, amikre sokszor az egyes állatok lelőhelyeit írják rá, pl.: gazella völgy, víziló medence, de ezek egyáltalán nem jelentik azt, hogy ott találsz is egyet az adott élőlényből. Belépő kártyák Ezek tudatában vágtunk neki egy héttel ezelőtt a Nairobi Nemzeti Parknak. A város központjától pár kilométerre fekvő park bejáratát nem találtuk meg könnyen a GPS-nek köszönhetően, de legalább megnéztük Nairobi egy másik arcát is. Olyan 10 kilométerrel máshová lőtte be a célt a szerkezet, ahol találtunk egy főbejáratot, de az egy egyet...

Sokan ismerik a filmet, ugye? Na, én nem ismertem, bár sokat hallottam róla. A legtöbb alkalommal, amikor elmeséltük egy ismerősnek, hogy mire és hová is készülünk egyből a film a jutott az eszébe. Ismerjük a film történetét, a szereplőket, talán a rendezőt és a készítés évét is. A könyvet, amiből a film készült, és annak íróját már talán kevesebben tudjuk felidézni. Nem hiába játszódik a film Kenyában, hiszen az írónő, aki a sztorit megalkotta 17 évig élt ebben az országban. Mi hozta ide? Kivel élt és mit csinált? Ezt hivatott bemutatni az itteni lakóházában berendezett múzeum. A hölgy egy dán származású bárónő, írónő volt, akinek a Karen Blixen néven kívül több neve is ismert volt, és mellette az élete is legalább olyan kalandos és szerteágazó volt, mint a nevei. Mangó virág a múzeum kertjéből A múzeum Nairobi belvárosától 10 kilométerre található, egy gyönyörű erdőkkel övezett területen, és a múzeum, része a Kenyai Nemzeti Múzeumnak .Az odavezető út is nagyon érdekes volt,...

Tipikus kérdés, amikor már egy ideje valahol külföldön élsz. Igazából, szinte minden hiányzik az embernek, de mivel azzal van elfoglalva, hogy kialakítsa az itteni mindennapjait, és az eddigi szokásait is integrálja a mindennapokba egy teljesen új terepen, nem veszi észre a hiányzó elemeket. A kész süti:) Na, dehogy Afrikában, egy teljesen más kontinensen, más kulturális szokások között mivel kell megküzdeni az ide érkező magyaroknak miután kialakultak a hétköznapok, hétvégék, ünnepnapok?  Talán a legalapvetőbb az ad hoc áramszünetek. Sosem tudhatod, hogy mikor kezdődik, mikor ér véget, és a generátorod meddig bírja:). Volt már olyan eset, hogy a ruha ott állt a mosógépben, már majdnem kimosva, de az utolsó centrifugálást már nem tudta megejteni a gép, így maradt a jó öreg kézi erő, majd a ruhák kicsöpögtetése. A másik eset, amikor nekiállsz sütni, és amikor már a sütőben van a király süteményed, majd a sütési idő felénél lekapcsol a tűzhelyed, jupiiii! Bár itt annyi sze...

A szafaris bejegyzésben már említettem pár sorban a belvárost, és azt, hogy mekkora különbségek vannak az egyes városrészek között. Ma egy kicsit mélyrehatóbban is írok pár sort a belvárosi kiruccanásunkról. Utcakép A CBD, annyit tesz, mint Central Business District. Hát az, egy bazi nagy üzleti központ. Mert mit is látunk valójában a képeken, amit Nairobiról feltesznek a netre? Na, pont ezeket a részeket és épületeket. Mikor megtudtam, hogy ide jövünk, egyből csekkoltam a netet, hogy hogyan is fest a város. Mondanom sem kell, hogy azért eléggé kevés jó képet lehet találni, vagy csak én voltam béna? Felhőkarcolók tömkelege, meg divatos utcakép? Nem is rossz, gondoltam. Persze elkezdtem adatokat is begyűjteni a városról: leggyorsabban fejlődő afrikai nagyváros, egész jó gazdasági mutatókkal, majdnem 3 millió lakossal, stb. Ezzel ellentétben az első élő látogatás elég visszás volt. A főutak nagyjából rendben voltak, a kisebb leágazó utcácskák is. A sikátorok már egyáltalán nem...

A második bejegyzésem óta eltelt egy kis idő:). Sok dolog történt ez idő alatt velünk. Beköltözés, autó bérlés, első honvágyas nap, az első saját főzések, jupiiiii!!!!! Itt be is fejezhetném az írást, mert röviden és tömören ennyi történt:) Persze részleteiben azért megpróbálom leírni azokat a bizonyos érzéseket, hangulatokat. Ma van a 6. napja, hogy a saját kis fészkünkben létezünk. Első nap, amikor megérkeztünk, és becuccoltuk végre a több, mint egy hónapja dobozban álló cuccainkat, gondoltuk mosunk egy jót a saját kis mosógépünkben. Nagyon szuper ám a gép, és örültünk nagyon neki. Ruhák a gépbe, mosószer, öblítő már két napja beszerezve, és beleöntve a tartályba. Program elindít, de a vizet nem szívja a gép, mi lehet a baj? ÁÁÁÁ, nincs megnyitva a vízcsap, ami pont a gép fölött van. Megpróbáltam, de a cső abban a pillanatban szétrobbant, és ömlött a víz. Roham a gondnokhoz, amíg Balázs próbálta a vizet visszatartani egy ujjal:) Beszaladt a gondnok, majd elrohant az épület p...

Már a negyedik hetünket kezdtük meg Afrika egyik legszebb országában. Olyan gyorsan és élménygazdagon telt ez az időszak, hogy észre sem vettük, hogy lassan egy hónapja vagyunk itt. Próbálom azért behozni az emlékkönyv írásban ezt az időt. Harmadik napja voltunk itt, amikorra már volt itteni telefon kártyánk, elindítottuk a bankszámla nyitást, és voltunk Nairobi első bevásárló központjában a Sarit Center ben, megnézhettük kívülről az USA Nagykövetségét, az ENSZ Sportközpontját.   Az első benyomások alapján itt is minden van, ami otthon, de iszonyatosak az ellentétek a városon belül. Rengeteg az út széli árus, akik a cserépedényektől a háziállat fekhelyekig mindent árulnak, de a legtöbben palántázható virágokat. A külvárosok szörnyen lepukkantak, míg a belváros és a kertvárosi részek gyorsan fejlődnek. Mivel az épületek legtöbbje az elmúlt 40-50 évben épült, ezért nagyon egyhangúak, nincsen semmilyen jellegzetességük, betonkockák. A külvárosi részeket persze csak kocsiból látt...