A paradicsom két oldala

Na nem a zöldségre gondolok:), hanem magára a helyre, amiről sokan álmodoznak, bár nem is igazán tudjuk, hogy milyen.

A pokol kapujából egyenesen a paradicsomba vezetett a következő utunk. Tényleg gyönyörű volt. De hogy hol is van ez a hely? Zanzibáron. Ezen a pici szigeten, ami 100 kilométer hosszú és 40 kilométer széles. Lakóinak 98% muszlim. A szegénység iszonyatos, amit a paradicsomi környezet ellensúlyoz.

Az utazási eszközünk:)

Nairobiból repülővel indultunk neki a várva várt útnak. A helyi fapados társaság (fly540) kb. 50 fős gépe vitt minket át a szigetre. A jegyen szereplő időintervallumok alapján az oda utunk egy órával hosszabb lett volna, mint a hazautunk. Ezt nem igazán értettük, mire a felszállás után 40 perccel közölte a pilóta, hogy leszállunk Mombasában. Megoldódott a rejtély. Pár utastól búcsúztunk, párat pedig felvettünk, majd folytattuk utunkat Zanzibárra.

Látkép leszállás előtt

A zanzibári leszállást követően a gépből kiszállva arcunkba csapott a meleg, párás nyári levegő, és több tíz pálmafa lengedezett előttünk. Egy buszra tereltek minket, ami bevitt a "nemzetközi repülőtérnek" nevezett kicsi épülethez. Az épület mellett azonban már egy új terminál megalkotásának a nyomai látszanak egy betonszerkezet vonalaiban. 

Szóval megérkeztünk, és máris egy hölgy kiabálta az érkezők arcába, hogy "vactination", vagyis mutasd az oltási könyved, mert Zanzibárra sárgaláz oltás nélkül nem engednek be. Mind a ketten átadtuk a kis sárga könyvünket, az egyiket megnézték, majd tovább is engedtek minket. Gyors útlevél ellenőrzés, majd csomagátvétel. A csomagokat nem szalagra, hanem csak kis fa polcra helyezték, ahonnan gyorsan szabadultunk, és máris a parkolóban találtuk magunkat, ahol szemfüles helyi hordárok kivették kis bőröndünket a kezünkből, és a férjem nevét egy papíron a kezében tartó sofőr felé kísértek. A szállodával előre le lehetett foglalni a transzfert, mert kocsival 40 perce volt a reptértől. A hordárok simán, nyíltan kértek borravalót azért a 10 méterért, amin a csomagunkat a kocsihoz húzták. 

Város részlet

A kocsiban sofőrünk kedvesen üdvözölt minket, kicsit kérdezősködött honnan jöttünk, majd a látványba mélyedve elcsendesedtünk, és figyeltük a kinti eseményeket. Zanzibár fővárosát Stone Town szélét érintve hagytuk magunk mögött a repteret, majd apró településeken suhantunk át. Az utak minősége kiváló, a vezetési stílus érdekes. A dudát néha megpöccintve jelzik egymásnak, hogy előzni szeretnének, amire az elől lévő lehúzódik. A tömegközlekedésre platós kocsikat alakítanak át, amiket daladalának hívnak. A plató fölé tetőt helyeznek, két szembefordított padot tesznek még be, és kész is. Mindegyikre rá van írva, hogy honnan hová megy, de rengeteg a taxis is, csak előre meg kell velük egyezni az árban. Alkudni lehet és kell is.

A szállodához vezető úton az embernek sok pozitív és negatív gondolat megfordul a fejében a helyiek életét elnézve. Kis, romos épületekben orvosi rendelők, fodrászatok, és mindenféle üzletek működnek. Az elektronikai cikkek a porba lerakva várnak új gazdáikra. Gyerekek, állatok futkároznak az utak mentén, és sokan csak a délutáni pihenőjüket próbálják meg eltölteni egy fának nekidőlve.

A part

A szállodát egy nagy fehér betonkerítés veszi körbe, amin belépve tényleg paradicsomi a hangulat. A neve Uroa Bay Beach Resort, és csak ajánlani tudom. Minden tökéletes, a tulaj ha minden igaz olasz, de ezt nem tudtuk kideríteni. Az alkalmazottak helyiek, akik nagyon segítőkészek, kedvesek. A booking.com-on találtuk a helyet, és ár-érték arányban ez volt az egyik legjobb. Mindenképpen a keleti oldalán szerettünk volna a szigetnek pár napot eltölteni, mert ott szebb az óceánpart. Ez így is volt. Nagyon szép tiszta víz, fehér homokos part, ár-apály naponta kétszer. Reggel be tudtunk sétálni legalább 200-300 métert az óceánba, és csak combig ért max a víz. A helyiek kis ösvényt is kialakítottak a vízben, amiket használtak is, mert apály idején ezeken a kis ösvényeken haladva mentek halászni, gyűjtögetni. Sokan kagylókat szedtek össze, vagy uszadékfát, amiből aztán ékszereket készítettek és eladták a turistáknak.

A szállodának saját partszakasza van, bár ott minden alkalommal találkozunk a helyiekkel, akik mindenféle portékát megpróbálnak ránk sózni, de ettől eltekintve gyönyörű a kilátás, és jót lehet úszni is, kagylókat gyűjteni.

A szobánk ajtaja

A kaja szuper volt, két étterme van a hotelnek. Az egyikben all you can eat van délben és este is, ami fejenként 20 dollár. Mi inkább a parti éttermet preferáltuk, mert ott mi választhattunk az étlapról, és inkább friss tengeri herkentyűket próbálgattunk ki. A reggeli benne van az árban, ami bőséges, és rengeteg féléből lehet válogatni, palacsinta és gofri is van frissen sütve:).

A medence is király, úszásra is kiváló, a kert gyönyörű, tele mindenféle virággal, főleg hibiszkusszal, és persze pálmákkal.

Kilátás a szobából az erkélyről

A szoba gyönyörű volt, minden nap takarítottak, bekészítettek vizet és a fürdőbe tisztálkodó szereket. Minden apró részlet ki volt találva a szobában is, a legtöbb dolog fából van, és tuti helyiek készítették, faragták. Törölközőből kreált hattyúkat is tettek az ágyunkra élő virágokkal díszítve, és az utolsó esténk előtt egy kedves üzenetet is írtak nekünk, amiben megköszönték, hogy ide jöttünk, és várnak minket vissza. Kicsit túl cukormázasnak hangozhat, de nagyon jól esik az embernek ez a pár kedvesség:).

A szálloda egyébként mindenben nagyon profi. Szerveznek a sziget körül többféle kirándulást is, amit a honlapjukon bemutatnak. Itt is lehet alkudni az árakból, főleg ha többen megyünk. Mi most pihenni mentünk, és nem voltunk sehol, de az tuti, hogy egyszer visszamegyünk, és elmegyünk a Prison Island-ra, mert ott lehet találkozni az óriás teknősökkel, és egy hajótúrára is befizetünk.

A medence:)

A hazautunk is zökkenőmentes volt. A transzfer pontosan érkezett, és gyorsan be is csekkoltunk a reptéren. Ami érdekes volt, hogy egy órával hamarabb szálltunk fel, de ott volt minden utas, és két gép várt a kifutón, és mind a kettő Nairobiba ment. A személyzet mondta, hogy minden készen áll, ezért indulunk hamarabb. Mi csak örültünk, és az átszálló utasok még inkább.

Nairobiban landolva már kicsit haza érkezős érzésem volt, ami a lakásba lépve csak erősödött. Azt hiszem most ez az otthonom, ha csak átmenetileg is, és biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni ezeket az időket:).