Oroszlánt láttatok?

A park bejárata

Ha szafariról mesélsz, akkor ez egy általános kérdés errefelé, sőt talán az első kérdés. Ha pedig tényleg láttál, akkor te vagy az egyik legszerencsésebb, mert nem olyan egyszerű őket megtalálni. De mit könnyű egy 117 km2 nagyságú nemzeti parkban?

Leginkább azokat az állatokat, akiket nem keresel, és nem is vársz. Teljesen random szerűen tűnnek fel, hiszen ez a természetes életterük, és élnek, esznek, pihennek. Vannak persze útjelző táblák, amikre sokszor az egyes állatok lelőhelyeit írják rá, pl.: gazella völgy, víziló medence, de ezek egyáltalán nem jelentik azt, hogy ott találsz is egyet az adott élőlényből.

Belépő kártyák

Ezek tudatában vágtunk neki egy héttel ezelőtt a Nairobi Nemzeti Parknak. A város központjától pár kilométerre fekvő park bejáratát nem találtuk meg könnyen a GPS-nek köszönhetően, de legalább megnéztük Nairobi egy másik arcát is. Olyan 10 kilométerrel máshová lőtte be a célt a szerkezet, ahol találtunk egy főbejáratot, de az egy egyetemé volt. Az őrök készségesen útba igazítottak minket, és már robogtunk is az új cél felé, a legszebb az egészben, hogy végig mentünk a park egyik kerítése mellett, és örültünk közben, hogy de jó, lassan megérkezünk. Egy kicsivel később így is lett, és a hatalmas kapun belépve, a szükséges ellenőrzésen átesve már gyönyörködtünk is a Kenya Wildlife Service főépületeiben, és parkosított udvarában. Több épület is volt, így mi leparkoltunk az első szimpatikus mellett, amikor kiderült, hogy na az nem az, amit keresünk, de toltam egy fotót az épületről, majd tovább álltunk. Pár méterrel arrébb egy másik parkolóban találtuk magunkat, ahol a fegyveres őrök elmagyarázták a bejutás és jegyvásárlás menetét. A jegy a parkba 50 dollárba (10.000 Ft) kerül, ha nem vagy helyi lakos, vagy nincs itteni személyid, amit akkor kapsz, ha 30 napnál hosszabb ideig tartózkodsz az országban folyamatosan. Ha rendelkezel ezzel a dokumentummal, akkor a jegy 1.200 KSH (3.000 Ft), és a kocsinak még 350 KSH (900 Ft).

Na itt még nem láttuk az oroszlánt:)

A jegyhez kapsz egy szafari kártyát, amit a kapun belépéskor el is vesznek tőled, így ennek az értelmét nem tudtuk megfejteni, mert kapsz papír alapú jegyet is, de talán a regisztrációhoz kellett. A parkba belépés előtt egy nagy könyvbe be kell írnod a szükséges adataidat, név, hányan mentek be, saját autóval, vagy valamelyik utazási iroda által biztosított és vezetett autóval, pontosan hány órakor léped át a kaput? Majd suhanhatsz is parkba. Átlépve a kaput van egy kis parkos terület, ahol lehet piknikezni, venni frissítőt, és lehet etetni majmokat, vagyis inkább ők etetik magukat a te kajáddal, mert simán kikapják a szendvicsedet a kezedből, erre nagyon kell ügyelni, mert nem mindig vicces a dolog, és az is lehet hogy úgy odakap, hogy felsérti a kezed, aminek pedig egy 7 oltásból álló sorozat lesz az eredménye.

Szóval, amint elhagyod ezt a kis parkot 3 kilométeren keresztül egy erdővel övezett aszfaltozott úton tudsz haladni, majd a fák mögül kiérve eléd tárul a park. Ezen a kis szakaszon az első 500 méteren egyből belebotlottunk egy falatozó zsiráfba, aki a kocsitól pár méterre legelte éppen egy fa koronáját, ránk nézett, majd unottan elfordulva tovább csemegézett.

Útközben

Aztán több kilométeren át egy pár marabun kívül semmit nem láttunk, csak a nagy füves pusztaságot, néhány fát, és a parkban található völgyet. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy 3 autó is áll egy lejtő alján, mi lehet ott? Mert azt tudni kell, ha autót látsz állni a parkban az út közepén vagy a szélén, ott érdekes állat lapul. Mi közeledtünk is ehhez a helyhez szép lassan, hogy el ne ijesszük az általunk még nem látott állatot. 4 strucc emelkedett ki a magas fűből, ami nem lett volna annyira érdekes, de közelebb érve a struccoktól pár méterre állat a lényeg, egy OROSZLÁN. Próbálta levadászni az egyik madarat, de sajna olyan sokan gyűltek össze a környéken, hogy egy kis idő után elbandukolt, elhaladt az egyik kocsi mellett, és az út másik oldalán összeszedte a párját, és jobb vadászterület után néztek. Persze ilyenkor örül az ember, hogy látta őket, de kicsit kesernyés az öröm, ha arra gondol, hogy lehet miatta nem tudott már sokadik napja enni az oroszlán. 

A kisérőnk

Ennek tudatában tovább álltunk, és felfedeztük a Hippo Pool (víziló medence) feliratot, ami nagyon csalogató volt. Mikor oda értünk egy kisebb parkoló, WC és 4 maszáj férfi fogadott minden odaérkezőt. A kocsiból kiszállva csak akkor mehettél a "medence" közelébe, ha az egyik maszáj férfiember elkísért. Mi is így tettünk, és egy piros kendőbe öltözött férfi mögött haladva a kis ösvényen elindultunk a tűző napsütésbe a folyó felé. Mint kiderült ugyanis ez egy folyó, ami elválasztja a nemzeti parkot a maszájok földjétől. A folyó meder mellett haladva gyermek zsivajra lettünk figyelmesek, majd meg is láttuk a partra ledobálva a ruháikat, a kísérőnk a saját nyelvükön jól leszidta őket, és kérte, hogy azonnal menjenek ki a vízből, először nem értettük mi is történik, de gyorsan megvilágosodtunk. Három méterrel arrébb egy 2 méter hosszú óriási krokodil lapult a vízben a parthoz közel. A partfal elég magas volt, így mi olyan 3 méternyi magasságból figyeltük az állatot, nem volt túl boldog, mert fújtatott egy akkorát, hogy csak úgy repült a vízpermet körülötte. Ez volt az oka, hogy gyorsan rendre intette a gyerekeket a férfi, mert ennek a krokodilnak egy kisgyereket elkapni egy pillanatba telt volna. Láttunk még sok teknőst a parton sütkérezve, de vízilovat sajna nem, mert nagyon meleg volt, és ők ilyenkor a part menti bokrok, fák alá bújnak a vízben. Átsétáltunk kísérőnkkel a folyó másik oldalára is, az már az ő területük volt, ahol egy a maszáj faluból érkezett nő árult saját készítésű karkötőket, dísztárgyakat. Vettünk tőle egy szép karkötőt, és visszaindultunk a kocsihoz. A parkolóban még megnézhettünk pár a parkban élő állat koponyáját is.

Ezt követően pedig elindultunk felfedezni a kijáratot, amiről tudtuk, hogy messze van. Útközben többször kértünk infót, hogy jó irányba tartunk e, de mindig megnyugtató választ kaptunk. Majd az egyik útszakaszon feltűnt több zsiráf, és jó pár velük bandázó zebra is. Nagyon aranyosak voltak, a zebrák kijöttek elénk az útra is, de ahogy lassan haladtunk feléjük visszahúzódtak a többiekhez. A következő meglepetés pedig három varacskos disznó volt. Majd lassan, ahogy haladtunk a park kijárata felé, úgy maradoztak el az állatok is. 

Iszonyatosan elfáradtunk, pedig csak ültünk, és figyeltünk. Az nagyon fontos egy ilyen kiránduláson, hogy megfelelő mennyiségű víz és kaja legyen nálatok, és persze fényképezőgép, ja és egy jó távcső sem árt.Egy biztos, más programot arra a napra nem érdemes tervezni.

Úttorlaszok:)

Barátság:)