CBD- mit is rejt Nairobi belvárosa?

A szafaris bejegyzésben már említettem pár sorban a belvárost, és azt, hogy mekkora különbségek vannak az egyes városrészek között. Ma egy kicsit mélyrehatóbban is írok pár sort a belvárosi kiruccanásunkról.
Utcakép
A CBD, annyit tesz, mint Central Business District. Hát az, egy bazi nagy üzleti központ. Mert mit is látunk valójában a képeken, amit Nairobiról feltesznek a netre? Na, pont ezeket a részeket és épületeket. Mikor megtudtam, hogy ide jövünk, egyből csekkoltam a netet, hogy hogyan is fest a város. Mondanom sem kell, hogy azért eléggé kevés jó képet lehet találni, vagy csak én voltam béna?
Felhőkarcolók tömkelege, meg divatos utcakép? Nem is rossz, gondoltam. Persze elkezdtem adatokat is begyűjteni a városról: leggyorsabban fejlődő afrikai nagyváros, egész jó gazdasági mutatókkal, majdnem 3 millió lakossal, stb.
Ezzel ellentétben az első élő látogatás elég visszás volt. A főutak nagyjából rendben voltak, a kisebb leágazó utcácskák is. A sikátorok már egyáltalán nem, és néhány épület is elég érdekes volt. Omladozó vakolat, sár, pocsolyák, utcai árusok, autómosók az útszélén. Az Intercontinental Hotel, és a Parlament környéke, valamint a kormányzati épületek és a legtöbb felhőkarcolót magába foglaló városi környezet rendezett volt, de valami hiányzott. Nem tudom pontosan mi, olyan rideg volt az egész, szürke, és nem érezte az ember, hogy wáó, de király ez vagy az.
Intercontinental
A séta során be/felugrottunk az egyik legmagasabb épület tetejére, ami itt egy konferencia központ, méghozzá a Kenyatta International Conference Center. A mellékelt linken lévő fotón látszik még egy UFÓ szerű építmény is, ami az épület része, és az őslakosok fejfedőjéről mintázták. A belépő megvásárlása után, ami kb. 1.000 forint egy főnek, egy elég gyors lifttel jutottunk fel a 37-ik emeletre, ahonnan még két emeletet sétálva tettünk meg, majd kijutottunk az épület egy zárt részére, ahonnan még tovább kellett sétálni pár lépcsőt, és a helikopter leszállópályáról csodálhattuk a várost és a környező hegyeket, dombokat, síkságokat.
Kilátás
Miután "kinéztük" magunkat átsétáltunk a vasút múzeumba. A séta közben elhaladtunk a város legnagyobb postája mellett, ami csak postafiók szekrényekből állt. Itt ugyanis nincsenek nagyon házszámok, és postaládák sem. Minden címben csak az utca neve szerepel, és a postafiók száma, vagy az épület neve, szintje, iroda száma. Az épületeket ugyanis előszeretettel nevezik el, és a lakóparkokat is. Nem is sikerült még képeslapot feladnom:).
Kenyatta International Conference Center
A vasút múzeum egy épület, ahol vasúti, hajózási eszközök vannak összegyűjtve, mint egy nagy raktárban. Nincs nagyon rendszer benne. Vannak vonat modellek is, és régi képek a vasútvonalak építéséről. Az épülettel szemben pedig meg lehet nézni élőben a régi vagonokat, mozdonyokat, és fel is lehet rájuk mászni.
Innen kijőve a múzeum utcájában, ami egy kis poros földút, betértünk egy helyi kis "vendéglőbe". Vicces volt, mert úgy néztek ránk fehérekre, mint akik eltévedtek. De mi nem adtuk fel, rendeltünk, és helyi kaját ettünk kézzel. A csirke, a marha és a hal noma chomat is megkóstoltuk egy kis ugalival. Nagyon király volt. Utána sima vizet ittunk az asztalokon lévő fehér 5 literes "kis" kannákból. Sajna itt fotót nem tudtunk csinálni, de talán még elmegyünk egyszer:).
A helyi parlament
Újult erővel tovább sétálva elhaladtunk a központi pályaudvar mellett, és az előtte lévő buszpályaudvar mellett is, ami inkább hasonlított valami zsibvásárra. Rengeteg színes, kisebb, nagyobb buszok várakoztak az indulásra. Emberek jöttek, mentek, ugráltak fel le a buszokra, miközben egy ember minden buszról lógva ordibálta a jármű úti célját. Elhagyva a pályaudvart végigsétáltunk a főutcán, majd visszaértünk a kiindulási pontunkra, ahol kocsiba szállva még elmentünk megnézni a város legmagasabb pontját az Upper Hillt. Innen is jól megnéztük magunknak ezt az érdekes, nyüzsgő várost, és haza vettük az irányt. A Nemzeti Múzeumot ezúttal kihagytuk, de be fogjuk pótolni, és akkor arról is beszámolok:), nehogy hiányérzet maradjon valakiben:)




Felfelé menet:)

Vasút múzeum kintről


Vasút múzeum belülről

Régi vonat belső

Kilátás a legmagasabb pontról




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Távol Afrikától

Ki-, és megismerni

Lakás, autó és a nagy zabálás:)