A város és a természet -avagy éljen a szafari

Már a negyedik hetünket kezdtük meg Afrika egyik legszebb országában. Olyan gyorsan és élménygazdagon telt ez az időszak, hogy észre sem vettük, hogy lassan egy hónapja vagyunk itt. Próbálom azért behozni az emlékkönyv írásban ezt az időt.
Harmadik napja voltunk itt, amikorra már volt itteni telefon kártyánk, elindítottuk a bankszámla nyitást, és voltunk Nairobi első bevásárló központjában a Sarit Centerben, megnézhettük kívülről az USA Nagykövetségét, az ENSZ Sportközpontját.
 Az első benyomások alapján itt is minden van, ami otthon, de iszonyatosak az ellentétek a városon belül. Rengeteg az út széli árus, akik a cserépedényektől a háziállat fekhelyekig mindent árulnak, de a legtöbben palántázható virágokat. A külvárosok szörnyen lepukkantak, míg a belváros és a kertvárosi részek gyorsan fejlődnek. Mivel az épületek legtöbbje az elmúlt 40-50 évben épült, ezért nagyon egyhangúak, nincsen semmilyen jellegzetességük, betonkockák.
A külvárosi részeket persze csak kocsiból láttuk, amikor mentünk ki a városból Nakuru felé. Nakuru egy másik nagyváros Kenyában, amihez szintén tartozik egy nemzeti park. Ebben a parkba látogattunk el az első vasárnapunkon.
A sofőrünk, aki természetesen helyi emberke sok infóval látott el minket, amíg oda értünk Nairobiból. Majd keresztül haladva Nakuru városán, megérkeztünk a parkba. A bejárathoz érve, mintha elvágták volna a várost, és csak gyönyörű fák, fű, tisztaság.
A park védett területére a jegyek megvásárlása után léphettünk be. Három féle jegytípust különböztetnek amúgy meg, a helyi lakosokét, ami nagyon olcsó, a rezidensekét, akik nem helyiek, de hosszabb ideje tartózkodnak az országban, és a turístákét, ami a legdrágább, ebbe a parkba 90 US dollár.
A park területe óriási és egy hatalmas tó is elterül benne, amiről kapta a nevét az egész hely, és a város is.
A szafari nagyon király volt, állítólag ilyen gyorsan ennyi állatot látni nem is szoktak az ide látogatók, de nekünk itt is szerencsénk volt.  Zebrák,antilopok, bivalyok, varacskos disznó család, orrszarvú, három zsiráf, és egy oroszlán párt is megcsodálhattunk.
Az állatokon kívül vadőrökkel is találkoztunk, akikkel közösen megkajáltunk a kilátónál, ahonnan szinte az egész park belátható, majd mindenki ment a saját dolgára. Nagyon jó fejek a helyiek, mindig segítenek egymásnak, vagy csak szólnak egy pár jó szót. Ha elkavartunk rossz irányba, akkor a sofőrünk biztos kapott segítséget egy másik sofőrtől.
Hazafelé a parkból kiérve rengetegen piknikeztek a park bejáratához vezető zöld, füves területen és etették a páviánokat. Olyan volt egy kicsit, mint amikor a galambokat etetjük otthon a parkokban, csak ez sokkal izgalmasabbnak nézett ki:).
Kicsit megfáradva estünk be Nairobi felé egy farmra, ahol olaszos kaját készítettek a betérőknek. Itt ettünk egy kis szendvicset, ittunk kávét, és robogtunk tovább. Az utunk legmagasabb pontján, egy hegy tetején a főút mellett megálltunk zöldségeket venni. A kocsit ellepték az árusok, és mindenki rád akarta tukmálni a legszebb áruját. Itt is a sofőrünk mentett meg minket:).
Majd a nap végén rohadt fáradtan a kocsiban zötykölődésétől kicsit hullámozva aludtam el.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Távol Afrikától

Kép
Sokan ismerik a filmet, ugye? Na, én nem ismertem, bár sokat hallottam róla. A legtöbb alkalommal, amikor elmeséltük egy ismerősnek, hogy mire és hová is készülünk egyből a film a jutott az eszébe. Ismerjük a film történetét, a szereplőket, talán a rendezőt és a készítés évét is. A könyvet, amiből a film készült, és annak íróját már talán kevesebben tudjuk felidézni. Nem hiába játszódik a film Kenyában, hiszen az írónő, aki a sztorit megalkotta 17 évig élt ebben az országban. Mi hozta ide? Kivel élt és mit csinált? Ezt hivatott bemutatni az itteni lakóházában berendezett múzeum. A hölgy egy dán származású bárónő, írónő volt, akinek a Karen Blixen néven kívül több neve is ismert volt, és mellette az élete is legalább olyan kalandos és szerteágazó volt, mint a nevei. Mangó virág a múzeum kertjéből A múzeum Nairobi belvárosától 10 kilométerre található, egy gyönyörű erdőkkel övezett területen, és a múzeum, része a Kenyai Nemzeti Múzeumnak .Az odavezető út is nagyon érdekes volt,
További információk

Lakás, autó és a nagy zabálás:)

Kép
A második bejegyzésem óta eltelt egy kis idő:). Sok dolog történt ez idő alatt velünk. Beköltözés, autó bérlés, első honvágyas nap, az első saját főzések, jupiiiii!!!!! Itt be is fejezhetném az írást, mert röviden és tömören ennyi történt:) Persze részleteiben azért megpróbálom leírni azokat a bizonyos érzéseket, hangulatokat. Ma van a 6. napja, hogy a saját kis fészkünkben létezünk. Első nap, amikor megérkeztünk, és becuccoltuk végre a több, mint egy hónapja dobozban álló cuccainkat, gondoltuk mosunk egy jót a saját kis mosógépünkben. Nagyon szuper ám a gép, és örültünk nagyon neki. Ruhák a gépbe, mosószer, öblítő már két napja beszerezve, és beleöntve a tartályba. Program elindít, de a vizet nem szívja a gép, mi lehet a baj? ÁÁÁÁ, nincs megnyitva a vízcsap, ami pont a gép fölött van. Megpróbáltam, de a cső abban a pillanatban szétrobbant, és ömlött a víz. Roham a gondnokhoz, amíg Balázs próbálta a vizet visszatartani egy ujjal:) Beszaladt a gondnok, majd elrohant az épület p
További információk

Ki-, és megismerni

Kép
Ahogy haladsz előre a napokkal, úgy haladsz előre az itteni szokások megismerésével is, de ezzel nem mondtam nagy dolgot. Arról már írtam, hogy mik voltak az első "nehézségek", amikkel megküzdött az ember, itt most inkább tényleg az egyre mélyebb tapasztalatokról írnék. De lesz ez még így sem... Megérkezett az első áramszámla, juhéééé. Mindez egy SMS formájában a lakás tulajától, aki a fantasztikus Kenya Power-től, az itteni szolgáltatótól kapta meg az infókat szintén SMS formájában. Átutalással nem lehetett rendezni a számlát, mert mint kiderült, hogy a szövegben szereplő számlaszám, nem egy banki számla, hanem a lakás számlaszáma a szolgáltatónál. Mi ügyfél azonosítónak neveznénk szerintem. Dugóban No de mindegy is, kiderítettük, hogy az egyik bevásárló központban van egy irodája a szolgáltatónak, és ott tudunk fizetni. Bementünk egy kis sötét irodába a Sarit Center 4. emeletén, ahol a biztonsági őr segített kitölteni egy kis papírkát. Rá kellett írni az ügyfél azo
További információk