Our Life in Nairobi

Na nem a zöldségre gondolok:), hanem magára a helyre, amiről sokan álmodoznak, bár nem is igazán tudjuk, hogy milyen. A pokol kapujából egyenesen a paradicsomba vezetett a következő utunk. Tényleg gyönyörű volt. De hogy hol is van ez a hely? Zanzibáron. Ezen a pici szigeten, ami 100 kilométer hosszú és 40 kilométer széles. Lakóinak 98% muszlim. A szegénység iszonyatos, amit a paradicsomi környezet ellensúlyoz. Az utazási eszközünk:) Nairobiból repülővel indultunk neki a várva várt útnak. A helyi fapados társaság ( fly540 ) kb. 50 fős gépe vitt minket át a szigetre. A jegyen szereplő időintervallumok alapján az oda utunk egy órával hosszabb lett volna, mint a hazautunk. Ezt nem igazán értettük, mire a felszállás után 40 perccel közölte a pilóta, hogy leszállunk Mombasában. Megoldódott a rejtély. Pár utastól búcsúztunk, párat pedig felvettünk, majd folytattuk utunkat Zanzibárra. Látkép leszállás előtt A zanzibári leszállást követően a gépből kiszállva arcunkba csapott a ...

A majmok hegye Elcsépelt, unalmas, közhely. Ezeket hallom visszhangzani a fejemben a címmel kapcsolatban, de a bejegyzés során érthetővé válik a választás. Már több alkalommal elhatároztuk a párommal, hogy felkerekedünk a kocsinkkal és ellátogatunk a Hell's Gate nevű nemzeti parkba. A honlap szerint lehet biciklizni, hegyet mászni, és sétálni, ami azért egy itteni nemzeti parktól nem szokványos. A vadállatok miatt csak a kocsiból lehet csodálni a látnivalókat.Mivel itt minden nap kocsival jár az ember mindenhová, ezért örültünk a lehetőségnek, hogy végre lehet sétálgatni, biciklizni, a látványról pedig nem is beszélve. Ebédidő:) A park kb. másfél óra kocsival Nairobitól az egyik itteni autópályának titulált főúton, ami nem kis izgalmakat tartogat. Az itteniek vezetési stílusa a városon kívül még rosszabb, mint a városban. Őrült tempóban vezetnek, és nem figyelnek senkire, elég sokat előznek olyan helyeken is, ahol nem kéne. Ráadásul 2500 méter köré emelkedünk az út ...

Ahogy haladsz előre a napokkal, úgy haladsz előre az itteni szokások megismerésével is, de ezzel nem mondtam nagy dolgot. Arról már írtam, hogy mik voltak az első "nehézségek", amikkel megküzdött az ember, itt most inkább tényleg az egyre mélyebb tapasztalatokról írnék. De lesz ez még így sem... Megérkezett az első áramszámla, juhéééé. Mindez egy SMS formájában a lakás tulajától, aki a fantasztikus Kenya Power-től, az itteni szolgáltatótól kapta meg az infókat szintén SMS formájában. Átutalással nem lehetett rendezni a számlát, mert mint kiderült, hogy a szövegben szereplő számlaszám, nem egy banki számla, hanem a lakás számlaszáma a szolgáltatónál. Mi ügyfél azonosítónak neveznénk szerintem. Dugóban No de mindegy is, kiderítettük, hogy az egyik bevásárló központban van egy irodája a szolgáltatónak, és ott tudunk fizetni. Bementünk egy kis sötét irodába a Sarit Center 4. emeletén, ahol a biztonsági őr segített kitölteni egy kis papírkát. Rá kellett írni az ügyfél azo...

A park bejárata Ha szafariról mesélsz, akkor ez egy általános kérdés errefelé, sőt talán az első kérdés. Ha pedig tényleg láttál, akkor te vagy az egyik legszerencsésebb, mert nem olyan egyszerű őket megtalálni. De mit könnyű egy 117 km2 nagyságú nemzeti parkban? Leginkább azokat az állatokat, akiket nem keresel, és nem is vársz. Teljesen random szerűen tűnnek fel, hiszen ez a természetes életterük, és élnek, esznek, pihennek. Vannak persze útjelző táblák, amikre sokszor az egyes állatok lelőhelyeit írják rá, pl.: gazella völgy, víziló medence, de ezek egyáltalán nem jelentik azt, hogy ott találsz is egyet az adott élőlényből. Belépő kártyák Ezek tudatában vágtunk neki egy héttel ezelőtt a Nairobi Nemzeti Parknak. A város központjától pár kilométerre fekvő park bejáratát nem találtuk meg könnyen a GPS-nek köszönhetően, de legalább megnéztük Nairobi egy másik arcát is. Olyan 10 kilométerrel máshová lőtte be a célt a szerkezet, ahol találtunk egy főbejáratot, de az egy egyet...

Sokan ismerik a filmet, ugye? Na, én nem ismertem, bár sokat hallottam róla. A legtöbb alkalommal, amikor elmeséltük egy ismerősnek, hogy mire és hová is készülünk egyből a film a jutott az eszébe. Ismerjük a film történetét, a szereplőket, talán a rendezőt és a készítés évét is. A könyvet, amiből a film készült, és annak íróját már talán kevesebben tudjuk felidézni. Nem hiába játszódik a film Kenyában, hiszen az írónő, aki a sztorit megalkotta 17 évig élt ebben az országban. Mi hozta ide? Kivel élt és mit csinált? Ezt hivatott bemutatni az itteni lakóházában berendezett múzeum. A hölgy egy dán származású bárónő, írónő volt, akinek a Karen Blixen néven kívül több neve is ismert volt, és mellette az élete is legalább olyan kalandos és szerteágazó volt, mint a nevei. Mangó virág a múzeum kertjéből A múzeum Nairobi belvárosától 10 kilométerre található, egy gyönyörű erdőkkel övezett területen, és a múzeum, része a Kenyai Nemzeti Múzeumnak .Az odavezető út is nagyon érdekes volt,...

Tipikus kérdés, amikor már egy ideje valahol külföldön élsz. Igazából, szinte minden hiányzik az embernek, de mivel azzal van elfoglalva, hogy kialakítsa az itteni mindennapjait, és az eddigi szokásait is integrálja a mindennapokba egy teljesen új terepen, nem veszi észre a hiányzó elemeket. A kész süti:) Na, dehogy Afrikában, egy teljesen más kontinensen, más kulturális szokások között mivel kell megküzdeni az ide érkező magyaroknak miután kialakultak a hétköznapok, hétvégék, ünnepnapok?  Talán a legalapvetőbb az ad hoc áramszünetek. Sosem tudhatod, hogy mikor kezdődik, mikor ér véget, és a generátorod meddig bírja:). Volt már olyan eset, hogy a ruha ott állt a mosógépben, már majdnem kimosva, de az utolsó centrifugálást már nem tudta megejteni a gép, így maradt a jó öreg kézi erő, majd a ruhák kicsöpögtetése. A másik eset, amikor nekiállsz sütni, és amikor már a sütőben van a király süteményed, majd a sütési idő felénél lekapcsol a tűzhelyed, jupiiii! Bár itt annyi sze...

A szafaris bejegyzésben már említettem pár sorban a belvárost, és azt, hogy mekkora különbségek vannak az egyes városrészek között. Ma egy kicsit mélyrehatóbban is írok pár sort a belvárosi kiruccanásunkról. Utcakép A CBD, annyit tesz, mint Central Business District. Hát az, egy bazi nagy üzleti központ. Mert mit is látunk valójában a képeken, amit Nairobiról feltesznek a netre? Na, pont ezeket a részeket és épületeket. Mikor megtudtam, hogy ide jövünk, egyből csekkoltam a netet, hogy hogyan is fest a város. Mondanom sem kell, hogy azért eléggé kevés jó képet lehet találni, vagy csak én voltam béna? Felhőkarcolók tömkelege, meg divatos utcakép? Nem is rossz, gondoltam. Persze elkezdtem adatokat is begyűjteni a városról: leggyorsabban fejlődő afrikai nagyváros, egész jó gazdasági mutatókkal, majdnem 3 millió lakossal, stb. Ezzel ellentétben az első élő látogatás elég visszás volt. A főutak nagyjából rendben voltak, a kisebb leágazó utcácskák is. A sikátorok már egyáltalán nem...